'Egy tudományos konferencia eredménye, süllőző szerelék törpeharcsa invázióval megszállt vizekre ....'

2022. november 23.

Velőspirítós konferencia

 

Boti m a zsalmanyaSok mindent utálok a 21. században, de az e-mail-re nem haragszom. Kis túlzással, a fény sebességével érkezik, és manapság, amikor a postabezárások korát érjük, kincs a gyors információ. Csönge Feri barátomtól jött az e-mail az alábbi szöveggel: Velős-pirítós konferencia nálam nov. 15-én 15 órakor, vízre szállás előtt. Csalihalat a gyerekváros kövezése előtt sikerült szednünk, ne aggódj, ahogy fogjuk úgy fagyasztom őket.

Két fontos információt osztok meg a kedves olvasóval: ahogy megyünk bele időben a télbe, úgy lesz egyre kevesebb a csalihal, ahogy hűl az idő, annak megfelelően kell öltözni - belülről is. Ami alatt a tele hasat értjük, mert ki tudja, mi történik a Balaton közepén, ha véletlenül rátalálunk arra a gödörre, amiben a nagy fogasok rejtőznek? Vacsorára biztos nem érünk haza, étkesen meg nem jó horgászni, mert az kisebb-nagyobb ingerültséggel jár, ami elvonja a figyelmet a karika kapásjelző mozgásáról vagy a hungarocell kocka szaladásáról, ami süllőkapást jelezhet. Ami a konferenciát illeti, a helyszín Feri nyári konyhája, amit a hideg idő beálltával leengedhető polyva véd. A konyha berendezése felveheti a versenyt számos korszerű vendéglő készletével, mert mi tudjuk, hogy a főzéshez nemcsak kellő lelkesedés, de minőségi eszközök is kellenek. A mi esetünkben bevetésre villannyal kombinált gáztűzhely, bogrács, halfüstölő, tárcsa, remek halpikkely kaparó. Isten áldja meg Nagy Krisztián barátunkat, aki acélból, alumíniumból, rozsdamentes és minden más fémből készíti nagy világcégek számára a termékeit, nem röstellt olyan halkaparót fabrikálni, amivel két mozdulattal mentesítjük a nyurga pontyot sűrű pikkelyeitől, de igaz ez a fogas és a keszegfélék pikkelyeire is. Nagydolog ez nekünk, mert ne szégyelljük, az idén annyi pontyot és süllőt fogtunk, hogy bizony szükség volt a műszaki felkészültségre, mert nemcsak magunknak főzünk, sütünk, hanem a rokonságnak, közeli barátoknak is. Az hogy főzünk, finom túlzás, mert mindig Feri főz, Rick Csaba barátunk és én csak a tesztelést végezzük, kíméletlen őszinteséggel.

Feri az utóbbi harminc évben a horgászboltozás mellett csónakértékesítéssel és javítással is foglalkozik, ennek megfelően akkora nála a forgalom, mint Pesten, a 6-os villamoson. Azt hiszem, egyike a kihalófélben lévő tisztességes üzletembereknek, aki becsületbeli kérdésnek tekinti, hogy az általa értékesített csónak mindennel fel legyen szerelve, hogy stabilan és biztonságosan ülje meg a hullámokat, és mind emellé hasznos tudnivalókkal is ellátja a hozzá forduló pontyozókat, süllőzőket. Mi ennek annyira nem örülünk, mert az utóbbi hónapban, amikor útnak indulunk az általunk ismert és a félvizen lévő marásokra, mederesésekre, kagylósra és gödrökre,- konvojok erednek utánunk. Ami a konferenciát illeti. 1 napirendi pont: a velős pirítós elkészítése olyan mennyiségben, hogy szó ne érhesse a ház elejét, ha véletlenül vendég érkezik. Ami ilyenkor nehezen képzelhető el, mert minden ajtót bezárunk, míg Feri süt-főz.

 2. napirendi pont: a törpeharcsa távoltartása a süllőzésre felkínált nagy műgonddal feltűzött taposott küsz csócsálásától. Veszélyes időket élünk, a hajdani spanyolnátha után újabb járványokat éltünk meg, új kórokozók megjelenésén túl – mint az AIDS, SARS, Ebola, új típusú influenza, COVID-19 - bizonyos okok miatt a régi kórokozók visszatérésére is számítani kell, úgymint a szamárköhögés, a tuberkulózis, vagy a gennyes agyhártyagyulladás, ami mellé itt az újabb veszedelem: a törpeharcsa invázió! Balatoni horgászként megéltem már busa bombát, süllő és angolnapusztulást, harcsavészt, most amikor végre béke van a tavon, a halászat visszaszorulásával és a tisztességes telepítésnek köszönhetően haldorádó lett a Balaton, nyakunkon a törpeharcsák garmadája, akik már nemcsak a partmenti vizeket foglalják el, hanem az egész tavat. Most van szükség összefogásra, konferencia megtartására, mert erő, kondíció, kitartás szükségeltetik a nehézségek leküzdéséhez. Nem az a kérdés, hogy szedjük le a horogról az átkozottat, és óvjuk kezünket a fájdalmas szúrásoktól, hanem az, hogy ne kerüljenek horog közelbe. Mindez nem történhet meg a test, a lélek ápolásától függetlenül, ezért a törpeharcsa elleni harcot kezdjük a (nemesvámosi ugyancsak süllőző hentes barátunk által biztosított korlátlan mennyiségű velővel) avval az áhítatos figyelemmel, ahogy Ferenc a vöröshagyma szeletelését, a sertésfejvelő hártyázását végzi. A gyengébbek vagy inkább az érdeklődők kedvéért ideírom, hogy mi is kell a törpeharcsa elleni küzdelem lélekben és gyakorlatban való felkészüléséhez.

Nagyobb vöröshagyma, evőkanál sertészsír, vagy néhány evőkanál olaj, 40 dkg sertésfejvelő, só, mokkás kanál őrölt fekete bors, szerecsendió, mokkás kanál pirospaprika. Közben módjával iszogatunk, Feri leleménye a mandulás pálinka. Amin először csak álmélkodtunk, mert az igaz, hogy a zölddióból régóta készítenek pálinkát, de olyan, hogy mandula pálinka nincs a szakirodalomban. Csaba is szkeptikus, de a sokat próbált öregek bátorságával egyből benyomja. Én sem adom alább, uram, láss csodát, ez isteni! Nem erős, nem az a gatyarohasztó, amitől az öreg piások boldogan fuldokolnak, nem, ez különlegesség, mint az akali mandula. Aki imádja az itteni köves talajt, ízes termést hoz, nem véletlen, hogy beérés idején boldog-boldogtalan járja az Akalin átmenő 71-es utat bazi nagy bottal és veri le a mandulát.

A pálinka leérkezik a gyomorba, és kivár egy kicsit. Csak egy gondolatnyit, aztán lassan boldogan kibontakozik az a gyengéd mandulás lecsengés, amitől farkaséhes lesz az ember. Ez nem cseresznye, barack, szilva alma és körte, ez diszkrét mandula, ínyenceknek való. Más emberek vagyunk, és hogy megmaradjon ez a könnyű mámor, benyomunk még egyet. Így azért egész más, hozzáértő szemmel nézzük, ahogy Feri a velőt véresebb vastagabb inaitól megtisztítja, hideg vízzel leöblíti, lecsöpögteti, majd a zsírban piruló aranysárga hagymára dobja. Mindjárt kerül bele egy kis só, néhány összezúzott fokhagyma gerezd, őrölt fehérbors, szerecsendió reszelék majd végül kanálnyi kalocsai piros paprika.  Mind az, amit ekkor láttunk főzés volt a javából, ma már tudom, nem az, hanem szertartás-tisztelgés az alapanyagok előtt. Mi is hozzájárulunk a konferencia sikeréhez, kenyereket pirítunk, rákenjük a forró velőt és ennénk. Még nem lehet, mert Feri hajszálvékony lilahagyma karikákat szór az étekre, aztán int, hogy most már lehet. Csendes konferencia, mert levegőt is csak azért veszünk, hogy eltoljuk a szánktól a pirítósokat, meg helyt adjunk egy-egy kortynyi akali olaszrizlingnek. Olyan sűrű a csend, mint a novemberi köd, ami leszáll november végén az akali vizekre, jelezvén, hogy már kopogós a víz, ideje kiszedni a csónakokat.

Csaba töri meg a csendet: -Ami pedig a rohadék törpéket illeti: Jól figyelj Boti, ismerünk, úgysem tudod magadban tartani. A szokásos csúszó ólom helyet akkora ólom van a zsinóron, ami csak épp megáll az iszapon. Fölötte egy méterrel, ötven centis előkén lebeg a csalihal. Nem fekszik az iszapon,- lebeg! A törpeharcsa utál melózni, minek tornásszon az áramlástól meglebegtetett csali után, mikor az iszapon ott vannak a szomszédok csalijai, amit oly kényelmesen lehet felhörpölni, hogy az elején nem is jelez a kapásjelző, csak remeg, meg bőcörög!

Tegnap délután négy kapásunk volt, fogas volt mindegyik, tegnapelőtt hárman ültünk a bárkában, a hat boton egy törpeharcsa akadt, a többi fogas. Egy hete tesztelgetjük a szereléket, elenyésző a törpeharcsa kapások száma, pedig vannak, dögivel, kérdezd csak a szomszédokat.

 A konferencia bezárása után elindultunk süllőzni, a kikötőben húzták az iszapon a csónakot a nyugdíjasok, amikor szóba hoztam a törpeharcsákat, finoman szólva válogatott káromkodás volt a válasz. Még nem szóltunk, mert másnapra vendégek jöttek Ferihez. Odakinn csendes volt a víz, úgy tűnt, hogy kellemes esténk lesz. Csaba hétórakor felült, ez nem jó jel, mert csak akkor áll fel, ha szél támad. Aminek nyoma sem volt. Csabi 60 éve vitorlázik, néha azt gondolom, hogy rokonságban van a szelekkel, különben honnan tudna annyi mindent róluk.

- Tihany alatt vagyunk Veszprém felől fog jönni a szél,- morgolódik, a belszél Keszthely felől hajtogatja a fákat, ha ezek felhőt hajtanak maguk előtt vihar lesz. A tihanyiaknak keleti szélből kettő is van. A téli keleti szél Zamárdi felől jön, a nyári meg Balatonfőkajár felől.

 - Csabi ennyi mára elég lesz, mit csináljunk?

 - Szedjétek a horgonyokat, átállunk Siófok felé, tíz perc múlva itt minden kapásjelző vitustáncot jár, ha maradunk! Átálltunk, este tízig megfogtuk a vendégeknek szánt fogasokat, aztán sietősre fogtuk. Nem a szél, a maradék velőspirítós miatt!

Zákonyi Botond


Kedves látogatónk!

2022. november 22.

Örömmel üdvözlünk honlapunk legújabb, 'Vendégünk' menüjében ahol  a virtuális kapu holnap fog megnyílni.  Mi már tudjuk, hogy első vendégünk ajándékkal, két titok felfedésével érkezik, azaz mutatkozik be a Sirályoknál. Az egyik  ma még titok a minőségi konferencia szervezés mikéntje, a másik pedig az említett konferencia során nem kis erőfeszítéssel kifejlesztett  - és a törpeharcsa népség eszén bizony túljáró -  új horgász végszerelék.

Vajon van-e  olyan horgász ember  aki ne lenne kíváncsi mindezekre? Te is kiváncsi lettél? Egyszerű a megoldás, kukkants be hozzánk holnap is és persze holnap után is, sokszor.

Most, hogy itt vagy, szakíts egy kis időt honlapunkon körülnézni, ismerkedni a mi sirály világunkkal, mindazzal amit egyesületünk tagjainak, olvasóinknak kínálunk.

A holnapi viszontlátásig, horgász üdvözlettel: 

                                                                                                                                                                                   Sirály Csapat  


 

 

We use cookies
Az oldal sütiket használ a jobb felhasználói élmény érdekében.