Merre járnak a halak?- hallik a távolból. Közel van hozzánk két stég, ismerősek a rajta ülők, minden szó áthallatszik ezen a váratlanul hidegre fordult éjszakán. Október 16-án éjszaka három fokot mutat a sátorra kirakott hőmérő. Hajnalban deres volt a pontymatrac, de napközben, bármilyen hihetetlen, rövid gatyában-trikóban ültünk a stégen. Nincs komoly ok panaszra, meleg ruhával, innivalóval jól állunk, csak szokatlan a pár nappal korábbi 27-28 fokos nappali melegek után az éjszakai didergés. Pedig semmi más nem történt, mint hogy normális üzemmódba kapcsolt az október. Ráadásul még köd sincs, ami ilyenkor már gyakori.
Egy napja, hogy itt vagyok, Peti barátom már túl van az ötödik sátorban töltött éjszakán, nem látszik rajta, hogy megviselte volna. Ami nem csoda, lassan tíz éve, hogy kora tavasszal, majd októberben, de ha ideje engedi, novemberben is lejön a Felvidékről pontyot fogni.
- Úgy hallom kissé nyűgösek a szomszédok.
- Nemcsak ők, én is!- feleli. - Ötödik napja vagyok itt, az etetésnek már be kellett volna érnie. Az első nap nem hordtam be semmit, a stégről dobáltam, jöttek a potykák, de csak a derékhad alja. Tegnapelőtt megjött az a délnyugati, amit annyira utálunk, és elvitte az etetésemet a kempingbe. Este átmotoroztam hozzájuk, szépen fogtak, igaz nem rekordlistásakat, inkább halászlébe valót. Néztem a kifogott pontyokat, szákolás után folyt belőlük az én bojlim!
- Olyan erejű volt a szél, hogy elvitte az etetést a kempingbe?
- Úgy bizony! Amikor elkezdtem horgászni, még nyárias volt az idő, ezért úgy döntöttem, hogy gyorsabban oldódó bojlit használok. Tévedtem. Nem számoltam a gyors lehűléssel, viharral. Sürgősen változtatni kellett, beljebb vannak a pontyok. Azok jártak jól, akik behúzós jegyet váltottak, 200 meg 450 méteren jött a hal, fűszeres, meg epres-fokhagymás bojlival horgásztak.
- Honnan tudod?
- A környéken sokan bojliznak, jönnek a képek, meg beszélünk is egymással.
Ideje nekem is horgászni, bevetem a jó kis feeder botomat, amivel nincs esélyem igazán nagy pontyokat fogni, de nem is ez a cél. Kiülni végre néhány napra pecázni, legyen a zsákmány dévér, bodorka, kárász, akár kisebb potyka.
Pár napja ért véget az a nagyszabású horgászverseny, amit a bojlis horgászok számára szerveztek. Fogtak is szépen, az értékelhető pontyok súlyát 10 kilóban határozták meg! Különös világ a bojlis horgászoké, nincs bennem semmiféle halirigység a kifogott tekintélyes pontyok láttán. Nem is lehet, hiszen ennek a módszernek lényege, hogy a kifogott halat visszaengedik. Más kérdés, hogy az eredményes horgászathoz temérdek etetőanyag kell… A nagy távolságra horgászók eredményeit látva az utóbbi években megnőtt azok száma, akik behúzós jeggyel horgásznak. Ami azt jelenti, hogy olyan távolságra hordhatják be a horgaikat, meg az etetőanyagot, amiről korábban álmodni sem lehetett.
Tőlem ez idegen, én maradnék a régi nádi horgászatnál, ahol a csónaktól öt méterre feljön az úszó, bevágok egy tisztességeset, a megakasztott ponty beront a nádba, öt méteren folyik a harc egyenlő eséllyel. Ha végiggondolom az elmúlt évtizedeket, a mérleg a pontyok javára billen. Amit nem bánok, gyönyörű csillagfényes éjszakákat, meg forró deleket töltöttem a nád előtt kapásra várva, amihez megszülettek a legendák. A déli pontyé, a parti széllel jövő, az utolsó Tapolcától- Déli pályaudvarig érkező vonat kattogásához kötődők. A felszerelés a négyméteres bambuszbot, tároló orsó az ötvenes Leska zsinór, a lemezes feltolós úszó, a spécin megfaragott ólom, amivel úgy lett lesúlyozva az úszó, hogy azonnal elinduljon, ha a ponty felhörpöli, az otthon főzött polentát, meg a masszív horog.
A hagyományos nádi pontyozás emlékké magasztosul, aminek elsősorban a nádasok pusztulása az oka. Évtizedekkel ezelőtt kezdődött, de néhány megszállott hidrobiológuson kívül igazán senkit nem érdekel. Az idei év talán mérföldkő lesz. Elég, ha csak a mi szűkebb pátriánkra gondolok, Balatonakali és Zánka térségére. 1968 óta horgászom ezen a területen, kis túlzással azt is írhatnám, minden nádszálat ismerek. Nagy többségük ma eldőlve, avasodva fekszik, rádőlve a még élő nádra. Az egykor tömör nádas ma öblökkel szabdalt, kisebb-nagyobb elbabásodott nádcsomók emlékeztetnek a hajdanira. Jó lenne mindezt a klímaváltozás számlájára írni, hiszen szokatlan változások szemtanúi vagyunk. Korábban jönnek, később mennek az érkező és vonuló madarak, tornádó söpör végig a parton, a betonvédővel megerősített villanyoszlopot földig hajtja, a kertekben térdig ért az özönvíz, amit kéthónapos szárazság követett. Elfagytak a cseresznye és mandulafák, a félévszázados diófákon fejlődő zöld dió burkán barnás, fekete foltok jelennek meg, elpusztul a termés. Hogy aztán ezt a dióburokfúrólégy vagy baktériumos fertőzés számlájára írjuk,- mindegy. Egész évben arról beszéltünk, hogy megbolondult az időjárás. Aminek semmi köze a bolonduláshoz, de az tény, hogy a változások nem jó irányba mutatnak! Nem az egyik évről a másikra történnek, mert ez több évtizedes folyamat! Kiterjedhet az átlagos hőmérsékletre, az átlagos csapadékra vagy a széljárásra. Az evvel foglalkozó kutatók számtalanszor leírták, minden létező fórumon elmondták, hogy klímaváltozás történhet a Földön végbemenő természetes folyamatok következményeként, a bolygót érő külső hatások eredményeképpen, vagy emberi tevékenység folytán. Hiszen míg a természetben az eljegesedési időszakon belüli hidegebb éghajlatú periódusok és a felmelegedési folyamatok évezredek alatt mentek végbe, addig az emberi tevékenység az elmúlt 150 év alatt felgyorsította a globális felmelegedést. Nyakunkon a változás, ami semmi jóval nem bíztat. Lefordítva mindezt a horgászat nyelvére, a felmelegedésről nem tehetünk, de amit a nádassal teszünk, az a mi felelősségünk. Nem elég sajnálkozni, széttárni a kezünket, miközben látjuk, hogy a nyelesstégekkel, bejárókkal, nyiladékokkal, feltöltésekkel felszabdalt nádasokba behatolnak a hullámok, a víz felőli oldalon megindul a nádasok erodálódása, kiligetesedése, pusztul a vízoldali nádas! Pusztul az élőhely, a táplálkozási hely, a nemtörődöm emberi tevékenység miatt. Hiszen az ember (hivatal, hatóság, befektető) dönt úgy, hogy újabb és újabb természetes partszakaszokat épít be. Gomba módra nőnek ki az új hotelek, vitorláskikötők és ki tudja még milyen címszó alatti épületek, amik mind partot foglalnak. Láttuk pár éve Akaliban a hajdani Természetbarát kemping később Holiday kempingként működő területen a nád kiirtását. A hírek szerint az ügy nincs lezárva, folyik az eljárás, a károkozókat várhatóan megbüntetik. Ami semmit sem számít, mert a kiirtott nádast a megbolygatott természetes környezetet már soha többé nem lehet helyreállítani! Hányszor kell még leírnunk, hogy a Balaton élővilága ökológiai egység, aminek meghatározó része a nádas.
Siófoki kisgyerekként az ötvenes években vízparti lakosként minden szabad időmet a parton töltöttem. Nagy viharok után a hullámverés kirakta a partra a habittyát (növényi törmelék). Hamarosan megjelent a községi ember lovas kocsival, vasvillával felhányta a kocsira és ment a dolgára. Fontos tudnivaló, a part nem volt kibetonozva! A megépített partvédőművek miatt a tó öntisztulása nem biztosított, de látom a mai vitorláskikötőkben és a kempingekben is, hogy vágják a tófenékről a hínárt, és nem szedik ki belőle. A szerves hulladék ott rohad tovább.
Telente, most a hatvanas évekről beszélek, már füredi lakosként, amikor befagyott a Balaton, learatták a nádat. Előfordult, hogy nem volt biztonságos a jég, akkor a helyi tűzoltók felügyelete mellett elégették. Nem kérdés, hogy a növények rendszeres aratása segíthetné a nádas állományának megújítását. Soha nem fogom megérteni, miért nincsen az illetékes hatóság birtokában korszerű környezetbarát nádvágó hajó, amivel megoldhatnák a nád rendszeres aratását!
Mielőtt idejöttem volna, megálltam Alsóörsön, majd a Paloznaki-öböl partján. Ötven éve írok a balatoni horgászatról, mindenhol ismernek, tíz percen belül csónakban ültem. A nagy sietségben a kocsimban hagytam a fényképezőgépemet, de sebaj, az interneten már fenn vannak a mások által készített elszomorító képek. Az Alsóörs nyugati része előtti Szerdahelyi-öbölben nyelesstégek, bejárók, nyiladékok, feltöltések szabdalják, teszik tönkre a nádast. Ugyanez a helyzet a Paloznaki öbölben is! Fiatal koromban a barátaimmal számtalanszor vitorláztunk a Kerekedi, a Paloznaki és a Szerdahelyi-öbölben. Emlékezetes a Péter és Öreg - hegy vonulata a Kopasz-domb és a Csákány-hegy látványa, a lejtőkön sorakozó szőlőültetvények katonás rendje, a partot kísérő nádas rengetege, madarak és halak rejteke. Telente a védett öblök tükörjéggel fizettek, kezére járva a gyalázkával (nádvágó kis kasza) dolgozó nádvágóknak.
- Kérdem a helyieket, mikor volt itt utoljára nádaratás?
- A Paloznaki-öbölben 2008-ban, a gyönyörű Szerdahelyi-öbölben 2014-ben. Bennfentesek a korombéliek, emlékeznek még a régiekre, akik tudták, hogy a nádas karban tartásának, megújuló képessége fenntartásának fontos eszköze a rendszeres aratás, az avas nád eltávolítása. A sokéves avas nád, a gyakran viharos időjárás, a szélnyomás hatására lefekszik, letörik. Egy időre elzárja a fénytől az új hajtásokat, amik így nem tudnak kifejlődni, a felszínre törni. Járjuk a Paloznaki-öblöt, nézzük a stéges (nyeles) bejárókat mintha ugyanaz a kéz építette volna mindegyiket. Valamikor egységes egészséges nád lehetett itt, most két méter szélességben kivágták, legyen helye a csónaknak, vitorlásnak, napozó stégnek. Beszélünk, írunk a nádaratás fontosságáról, ami ha valami csoda folytán megvalósulna, remek lenne-, de útját állná a számtalan szabálytalan építmény. Bármerre járok a Balaton partján ez a látvány fogad. Tíz évvel ezelőtt először a Szigligettől-Balatongyörökig húzódó nádas pusztulásával szembesültem. Az idén már Ábrahámhegyen, Pálkövén, a déli parton, Balatonmáriafürdőn is drámaian pusztul a nádas!
Sok minden változott az elmúlt évtizedben, többek közt az, hogy magasan kell tartani a vízszintet. Ami bizonyára jó a gomba módra szaporodó szállodáknak, vitorláskikötőknek meg a fürdőzőknek. A Balaton közben meg olyan lett, mint egy feszített víztükrű medence. A plusz 120 centiméterre emelt vízállás hozzájárult a 2019-es nagy algatömeg kialakulásához, és ártott a nádasnak is. Annak a nádasnak, ami viharban védi a partot, nem engedi vissza a szemetet, védi az emberi terheléstől. Különféle adatokat olvashatunk a legutóbbi szerint 1700-1800 feltöltés, bejárós stég van a tavon nádasokba vágva. Ezek száma leginkább a déli parton feltűnő. Nem véletlen, hogy éppen ott veszik végre komolyan - a stéges bejárók felszámolását. Óriási viták közepette, hiszen vannak családok, akiknek még a dédapja vert ott tanyát, aztán az évtizedek során kisebb- nagyobb feltöltésekkel kihasított magának még egy darabot, majd bejárós stéget épített rá. Számtalan ilyennel találkozhatunk, a „honfoglaló” itt nem áll meg, beülteti idegen növényekkel, elsőként szomorúfűzzel, mert az gyorsan nő, majd csupa olyan növénnyel, ami nem való oda. A mai területfoglalók sem különbek, elég, ha csak a legutóbbi zánkai esetre gondolok. A nyomozás adatai szerint egy 180 m2-es önkormányzati tulajdonú, „kivett vízállás” megnevezésű, zöldterületi besorolású vízparti telken engedély nélküli gépi munkavégzést folytattak. A munkavégzés során jelentős mennyiségű talajt termeltek ki, aminek helyét betöltötte a Balaton vize, sőt a területet valaki fából készült palánkkal el is kerítette, lezárta.
Minden tiszteletem Balatonmária polgármestere és munkatársaié, akik vállalták, hogy nekiállnak az illegális építmények felszámolásának. Sok sikert kívánok nekik, erőt, kitartást, a balatoni nádas védelméért!
Van itt még valami, amiről feltétlenül beszélni kell. Szárnyal a balatoni horgászturizmus, soha nem horgásztak annyian a tavon, mint manapság. Ami nagy elismerés a halászati hasznosítónak. A horgászók létszáma nő, de nem gyarapodik a csónakkikötők száma. Ami külön cikk témája lehetne, hiszen kikötési lehetőség híján a horgász nem mérlegel, beköti a nádasba a csónakját. Cölöpöt ver le, tör, zúz. Nagy szükség lenne új korszerű csónakkikötők létesítésére.
A még hatályban lévő 2018. évi CXXXIX. törvény Magyarország és egyes kiemelt térségeinek területrendezési tervében olvashatjuk, hogy a:74. § (2) A IV. és V. osztályú P1] nádas területén, a települési önkormányzat közigazgatási területéhez tartozó partszakaszán, a szabályozási partvonal mentén, két kilométerenként legfeljebb egy - ha a települési önkormányzat közigazgatási területéhez tartozó partszakasz hossza kevesebb, mint két kilométer, ott legfeljebb egy -darab kis befogadóképességű, legfeljebb 20 férőhelyes csónakkikötő létesíthető. Ami alig csökkentené a gondokat. Húsz férőhelyesnél nagyobb csónakkikötő a természetvédelmi hatóság hozzájárulásával létesíthető. Ennek ismeretében joggal várjuk el, hogy a készülő új rendelet, ami a balatoni fejlesztési források felosztásáról szól, teremtsen lehetőséget új csónakkikötők létesítésére. Ami biztos, hogy nem megy egyik napról a másikra, mert ahhoz enyhíteni kéne a csónakkikötők létesítésének feltételrendszerén, és gyorsítani kell az engedélyeztetési eljárást. Aki részt vett már balatoni horgászcsónak kikötő építésében, engedélyeztetésében, az tudja, miről beszélek.
Esteledik, délnyugati szél borzolja a vizet, ha így marad, és nem akarja elvinni fejünk felől a sátrat, jó kis éjszakának nézünk elébe. Mintegy megelőlegezve azt, megrezzen, aztán hajlik a feeder bot spicce. Gyors vagyok, érzem, hogy nem keszeg vagy kárász van a horgon, hanem ponty. Nem olyan nagy, de nekem épp megfelelő. Olyan háromkilósra taksálom, a bot remekül dolgozik, de a 0.22-es zsinórnak nem sok esélyt ad, ha a hal beveszi magát a kagylósra. A stég előtt hosszan húzódik a kagylómező, hínár is van még, küzdünk rendesen. Muszáj picit erőltetni, mert menne a nádasba, ahonnan nehéz lesz kiterelni. Imádom ezt a pillekönnyű, de mégis karakán botot, rajta nem fog múlni a másnapi halászlé, csak a kagylókon. Akik a ponttyal szövetkezve elvágják a zsinórt, előttem lobog a frissülő szélben. Befelé szentségelek, nem kellett volna, erőltetni- mondom csak úgy magamnak.
- Figyelj Boti, kapás van a belső bojlis boton,- kiállt rám Péter alsógatyában a sátorajtóból. Ugrom, bevágok, picit állítok a féken, mert a hal megy, mint a veszedelem.
- Nyugi, nyugi, áll mellém a cimbora, idd meg ezt a pohár whyskit, jót tesz az idegeidnek. Egy mozdulattal felhajtom, ura vagyok a helyzetnek. A ponty is, mert az itteniek jó szokása szerint a kagylós felé veszi az irányt. Péter újból megbuggyantja az üveget, nem kéretem magam.
Milyen a hal?- kérdi az alsógatyás, cseppet sem zavarja, hogy rohamosan hűl a levegő.
- Jó, olyan tízesnek saccolom.
- Ne igyál többet, néz a botra, ez ötkilós.
Nem szólok, élvezem a fárasztást, fejlámpát kell kapcsolni, hogy jobban lássak. Még néhány perc, aztán megmutatja magát, Peti alá tolja a merítőt. Kiemeli, ráteszi a húzós mérlegre, szákkal együtt 5 kiló.
Zákonyi Botond
A 'Nádhalál' képei a Sirály Galériában láthatók!