Pár napja levelet hozott a posta, a feladó Straub Dezső barátom.
- Boti jó lenne, ha feltámadnál hamvaidból (kórházban voltam) és megtisztelnél bennünket jelenléteddel. Beszéltem kardiológusokkal egybehangzóan állítják infarktus után a legjobb rehabilitáció részt venni egy hagyományteremtő horgászversenyen. Tekintettel jelenlegi állapotodra, megígérem a színész csapat nevében, hogy visszafogottan horgászunk majd. Épp, hogy csak elverünk benneteket. Ha már horgászatban nem is vagytok olyan jók, kedvcsinálónak elmondom az alábbiakban, hogy több esélyetek lesz tisztességesen helytállni, mint bármikor korábban. Kérlek, olvasd figyelmesen az alábbiakat.
A verseny helyszíne Halország, ismertebb nevén Rétimajor, időpontja 2023. július 1.
Vidám, hagyományteremtő, meghívásos Médiatalálkozó Rétimajorban!
Kedves meghívott Barátaim!
A rohamosan növekvő horgász társadalom egyre másra termeli a nagyszabású horgászversenyeket! Mivel ezek a megmérettetések többnyire óriási díjakért folynak, időnként ezeken még profi horgászok is megjelennek (akár álnéven is) a díjeső reményében! És pokoli küzdelem veszi kezdetét horgászat ürügyén! Elmúltak a vidám hangulatú, kötetlen találkozók, melyek célja – annak idején – a társasági kapcsolatok kialakítása, baráti, üzleti, társadalmi kapcsolatok elmélyítése volt. Ezt a feledésre soha nem ítélhető régi, nemes hagyományt szeretné feléleszteni idén a mi találkozónk, a SZÚR a Horog! Természetesen nem nélkülözve egy izgalmas horgászverseny élményét sem! Túl a horgászat izgalmán, gasztronómiai élményekkel, és kis vidám szellemi, és nem megerőltető fizikai „összecsapásokkal” várjuk a meghívott, maximum kétfős csapatokat július 1 – én Rétimajorba, az alábbi programmal:
06.30 - Érkezés, svédasztalos reggeli Rétimajor Horgász Centrumában.
07.00 – (Étkezés alatt!) Vidám sorsolás! A gyűszűnyi pálinkát tartalmazó poharak alján van a sorszám. A kétfős csapat „alkoholista” szakértője kiválasztja a reményteli poharat, és megkóstolja a nedűt! (Nem kötelező meginni! A mennyiség minimális, verseny végére hatása rég feledésbe merül, többek között a „mellékhatásként” ránk tukmált finom ételeknek köszönhetően is!) A versenyzők így megtudják a sorszámukat, mi pedig - reményeink szerint - megtudjuk a sorszám húzótól, hogy milyen gyümölcsből készült az ital. (Az öt lehetséges válasz a poharak mellett!) Helyes válasz esetén a csapat 1 pontot kap! A csapat másik – józanul maradt – tagja kiválaszt az asztalon lévő magas minőségű mini (NORA) csokoládé készítményből a nekitetszőt, és elárulja, hogy milyen töltelékkel van nemesítve? (Az öt lehetséges válasz szintén a bonbonok mellett található) A helyes válasz itt is 1 pontot ér! Találjatok ki szellemes csapatneveket! A legjobb öt név 1 pontot ér!
07.30 A csapatok elfoglalják helyüket a kijelölt helyeken. A helyi szabályzattal ellentétben, versenyzőink gépkocsijukkal a verseny ideje alatt horgászhelyük mögött, a betonúton maradhatnak! A horgász módszer lehet úszós, akár rakós is, vagy feeder, method fenekező módszer is. A versenyző párok egymás mellett horgásznak, és végig segíthetnek egymásnak! Egy bot egy horog! (A szakáll nélküli horoggal horgászó csapat plusz 1 pontot kap!) Ma már természetes, hogy halmatracot, halbölcsőt használunk! Csapatonként elég egy versenyszák (tartalékot azért hozzunk, hátha megőrülnek a halak!) a nemes halaknak, keszegeknek. Sajnos Rétimajorban is megjelent az invazív törpeharcsa, így az ő igyérítésük is közös feladatunk. Külön kis szákba gyűjtsük őket. Verseny után tilos őket visszaengedni! (A külön értékelt törpeverseny is fontos pontokat hozhat a csapatnak). Etetőanyag mennyiségi, minőségi előírás nincs. Tartsuk magunkat a józan ész szabályaihoz!
HAJRÁ PECÁSOK! SZÚR-kolunk nektek!
Sok évvel ezelőtt volt már Rétimajorban egy médiakupa horgászverseny, ahol a színészek és újságírók mellett meghívott vendégek is botot foghattak. Siker volt a javából, pedig az akkori helyszín ,a kiszolgáló egységek és még annyi minden más csak a tervező asztalon szerepelt. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy még járhattam az egykori Zichy uradalom majd a lepusztult TSZ területén. Láp, mocsár, romos vagy dőlni készülő épületek, hajdani halastavak maradványa. Van ennek, már ha jól emlékszem negyedszázada. A területre pályázatot írtak ki, amit jelentős hitel birtokában Lévai Ferenc nyert el. Ismertük őt korábbról, még amikor a százhalombattai TEHAG-ban (Temperáltvizű Halszaporító Gazdaság) dolgozott. A később Európa hírű gazdaság 1974-ben épült fel, a Hőerőmű hulladék hőjét felhasználó és hasznosító gazdaságban az ivadékszaporításon és előnevelésen kívül fajtakísérleteket is folytattak. A legnagyobb publicitást akkoriban viza és a kecsege keresztezésével, a "vicsege" kitenyésztése kapta. Oldalakat írhatnék az ott történtekről, megfordult a gazdaságban a magyar haltenyésztés színe-java, ezért is volt meglepetés, hogy Lévai úr a magánszektort választotta. Kellett hozzá egy ízig-vérig dunai halász virtigli bátorsága, a szakma szeretete és a jövőbelátás képessége, ami kevesek sajátja. Amit ma látunk csoda, mondhatnám minden túlzás nélkül, de mielőtt az égiekre bíznánk a sikert, tegyünk egy rövid sétát Halországban! Most kivételesen ne a Fogadóközponttal kezdjük, ahol 7 ágyas légkondicionált fürdőszobás, pótágyazható szobával, tárgyaló és konferenciateremmel várják a vendégeket. És ne beszéljünk most a mindent igényt kielégítő wellnes hotelről, a téli melegvizes horgászható tavakról, a szolgáltatóházról, a legendás Szent Péter napi búcsúról, a Nádor-csatorna, Gaja-patak és a Sárvízmalom-csatorna horgászatáról. A Tavas Panzióról, a Nyalóka-szigeti szálláshelyről és úgy összességében a közel 1000 hektáros területről, amelyből 800 a vízfelület, ennek jelentős részén az Aranyponty Zrt. tervszerű halgazdálkodást folytat. Közel 90 hektár (6 tó) viszont kizárólag a horgászok rendelkezésére áll! Az Aranyponty halászcsárdáról, ami a hajdani majorság bognár-, és kovácsműhelye volt víztoronnyal, aminek az eredeti födémes szerkezetét felújították.
Később muszáj lesz szólnom az Aranyponty Halászati Múzeumról, de ami most a legfontosabb, hogy gyülekezünk az Örspusztai horgász kemping területén, ami természetesen része Halországnak. Biztos kihagytam még egy csomó fontos információt, kérem nézzék el nekem, mert ölelkezünk a házigazdával, a régi barátokkal, a színész ellenfelekkel Straub Dezső, Trokán Péter, Dányi Krisztián, Barát Atilla összeállítású csapattal, korábbi tévés kollegákkal, napi és hetilapos újságírókkal. Aki már járt Rétimajorban halas rendezvényen, horgászversenyen, baráti találkozón, az tudja, hogy ésszerű bő nadrágban érkezni, mert a vendéglátás a Lucullusi időket idéz. Most sem volt másképp, ráadásul a fejedelmi reggeli után még pálinkát is kellett inni. Ami aránylag jól ment a versenyzőknek, de csavar a történetben, hogy illett kitalálni (mert 1 pont járt érte) hogy mit iszik (alma, birs szilva, körte stb). Megnézve a találati listát meg kell mondanom, hogy meglepődtem, hiszen a szépszámú pálinkabarát közül sokan nem tudták, hogy mit ittak. Ami a régi közmondást igazolja vissza: „iszik, mint a kefekötő” A bonbonkóstolás a frászt hozta rám, szívem szerint a zsebre raktam volna őket a későbbi élvezetért… Szélviharral, záporokkal riogatott bennünket a meteorológia, ehhez képest már a kora reggeli órákban olyan fülledt volt a levegő, hogy gatyára-trikóra vetkőzve folyt rólunk a víz. Aki régóta horgászik, az tudja, hogy rossz ómen a hirtelen időjárás változás, a halak kapókedve minimális. Rétimajorban a nagyszerűen előkészített árnyas, pihenőpados versenypályát megirigyelték a halak. A dörzsölt potykák, a rutinos keszegek, compók, a harcos süllők, csukák, a zsinórszaggató amurok rendkívüli gyűlést hívtak össze, és bejelentették, hogy illegalitásba vonulnak, és átadják a helyet a törpeharcsáknak. Akik éltek az alkalommal a (a jó édes anyjukat) és mindenre rámozdultak, legyen az giliszta, csonti, pellet, bojli, kukorica és még hosszan sorolhatnám. Demokratikus egy fajta, mindegy volt neki, hogy methodos, feederes, úszós, fenekezős módszerrel kínálták fel neki a csalit, mindent vittek. Többek közt a mi esélyünket is, akik spéci ponty csalival készültünk (szatmári szilvapálinkában érlelt kukoricaszemek, egyenként válogatva). Taktikai elképzelésünk szerint nemcsak fenéken, de lebegtetve is kínáltuk a potykáknak, a desszertezni vágyó amuroknak, azt nem tudtuk, hogy az általános légnyomás csökkenés vagy emelkedés miatt általános zabálási letargia veszi kezdetét a verseny elején, ami kitartott a végéig. Elnyomott bennünket a fülledt levegő emiatt későn ébredtünk és hajítottuk hátra a pontyos szereléket, és szereltünk csontira, gilisztára. A lefújás előtt tíz perccel, fogtunk egy kisebb vödörre való törpeharcsát, ami nem volt rossz, de sajnos voltak nálunk éberebbek, akik úgy szedték a törpéket, mint az éhes disznók a makkot. Megjegyezném, hogy a verseny előtti napon amatőr horgászok több rekordlistás pontyot fogtak, és ez így ment másnap a verseny után is. Amin nincs sok csodálkozni való, hiszen Rétimajorban az Örspusztai Horgászcentrumban, ami az Aranyponty Rt rétszilasi tóegységének északi részén található, jelenleg 6 tavon, közel 90 hektáron lehet horgászni. A háttérben meghúzódik az a közel nyolcszáz hektáros tógazdaság, amiben nevelik a halakat. -Az ég madarai is nálunk halásznak, mi adjuk a terített asztalt- mesélte egyszer Lévai Ferenc az Aranyponty Zrt. vezérigazgatója, aki az elmúlt évtizedekben a Sárvíz völgyében a Rétszilasi tavakon létrehozta azt az ökológiai zöldfolyosót, amiben menedéket leltek a vízi madarak vonulásuk idején, és nyugalmat fészkelésük során.
Délben véget értek megpróbáltatásaink a mérlegeléskor fellélegeztünk, mert a hatodik helyen álltunk a vödörnyi törpével, sajnos néhány kiválóság, a Halfalók csapatából a castingos világbajnok Varga György és Jakus Zoltán jóval korábban eszmélt és csapatuk tetemes előnyt kovácsolt. A Vak Tyúk nevű csapat (Puha Zsolt, Lelkes Roland) is felborzolta magát, és jött az elsőszámú színész csapat „Közel a büféhez” csapatnévvel (Trokán Péter, Straub Dezső) akik remekül hajráztak. Arra senki nem számított, hogy a (Big Angling) duója (Kövér Ádám, Pásztor Róbert) ilyen remekül törpeharcsázik. Ebéd előtt volt még egy kisebb megmérettetés, Rétimajorban található az ország legnagyobb lótuszkertje, amit fel kellett ismerni. Áldottam az eszem, mert a felismerés pontot hozott, míg mások magabiztosan liliomra, mocsári tőtikére voksoltak…
Rétimajorban van egy pince, ami így nem fedi a valóságot, mert igazából bormúzeum, borpatika, borgyűjtemény, ahol nemcsak enyhet reméltünk és kaptunk, de szolidan kortyolgattuk a házigazda borát. Majd a különféle rizlingeket, rosékat, és azt a mélyvörös színű, száraz, minőségi, jelentős extrakt és élénk csersavtartalomma bíró Cabernet franc nevű italt, aminek illatában a piros bogyós gyümölcsök, főként a málna, cseresznye, szilva és az eper jelent meg. Cabernet ügyben járatos vagyok néhány hete, a második infarktusom után napi két decit írt fel belőle a kardiológus. Betartva az orvos utasításait, kicsit megfejelve azt, végig bírtam a további küzdelmet. Aminek első próbája az ebéd elfogyasztása volt. A házigazdák megint kitettek magukért, csak emlékeztetőül egy bizonyos Lucius Licinius Lucullus (Róma Kr. e. 109-ben vagy korábban – Kr. e. 59-56 között) aki korának egyik legkiemelkedőbb római hadvezére és politikusa volt, öreg korára megnyugodott és a köztudatban, mint a bőséges, ínyenc, lucullusi lakomák rendezője alkotott emlékezeteset. A példa ragadós, ezt Rétimajorban is megtapasztalhattuk, akik az általuk nevelt halból, saját kertészetük zöldségeiből, marha és bivaly gulyájukból biztosítják azt az alapanyagot, amiből étkeik készülnek. Fenséges volt az ebéd, aminek végén jó esetben nadrágszíjat lazít az ember és hátra dől, de nem! Csokoládé bonbonokat kellett megint kóstolgatnunk értékes pontokért. A ház asszonya jó évtizede lett a különféle bonbonok kitalálója, ennek megfelelően olyanokkal rukkolt elő Nóra asszony, amivel eddig a bonbonfogyasztó ínyencek is ritkán találkoznak. Itt is értékes pontokat szereztünk, és abban bíztunk, hátha csórhatunk a maradékból, de ebben csalatkoznunk kellett.
A verseny második fordulója, ami a hangzatos Halympia címet viselte, múzeumlátogatással folytatódott. Köztudott, hogy a Rétimajori Halászati Múzeum az ország egyik legkülönlegesebbje, ahol mindig van valami mélyből előbányászott régiség, ami hajdanán napi eszköze volt a halásznak. A mai kor embere meg csak ámul. Tíz tárgyat kellett felismerni, köztük a pákász teknősbéka kiemelő merítőjét, ami előtt hosszan tanácstalankodtak a versenyzők, hogy vajon mi lehet. Jól szerepeltünk, szépen gyarapodtak pontjaink, de a dobogó még így is nagyon messze volt. A remény hal meg utoljára,-szokták mondani, mi is így gondoltuk, mert a következő versenyszám, melyet castingos világbajnokunk Varga Gyuri készített elő-olyannak tűnt, ahol elkezdhetjük a felzárkózást. Horgászbottal célbadobós verseny következett. Aki még nem próbálta, első látásra úgy hiszi, hogy ez gyerekjáték, aztán rájön, hogy a távolság, a lendítés ereje, a célzás gyakorlatlansága, messzire vész a céltól. Ezt én is megtapasztaltam, hiába dobtam elsőre tízest, a többi finoman szólva gyengére sikerült. Sokan hibáztak, de a végén jött a csattanó, Straub Dezső barátunk egymásután három tízest dobott oly magától értetődő módon, mintha egész életében ezt gyakorolta volna. Jászai Mari díjas alakítás volt! Dezső nagypapája ismert győri horgász volt, biztos kézzel fogta a harcsákat, a legutolsók egyike úgy vitte a csónakját, hogy lehagyta a menetrendszerű gőzöst, miközben integetett, majd beemelte a harcsát a csónakjába. Volt kitől örökölni a technikát meg a hatáskeltést, nyelni, köpni nem tudtunk a 30 pontot érő dobások láttán. A jó helyezés számunkra már biztosan elúszni látszott, de vissza volt még egy újabb feladat. Golyók dobása egy körbe, ami igazán gyerekjátéknak tűnt, amíg sorra nem kerültünk. A rendezők kicsit nagyvonalúan pétanque golyójátékként hirdették meg, ami azért hagy némi kívánnivalót maga után. A pétanque golyó fémből készül, átmérője legalább 70,5 milliméter és legfeljebb 80 milliméter. A kivétel az élénk színűre festett célgolyó, az „Öcsi”, amelynek anyaga fa, vagy műanyagból készül - nem mágnesezhető -, átmérője 30 milliméter. A feladat, hogy a golyókat minél közelebb kell dobni az Öcsihez. Ehhez képest mi egy fűbe rakott hula-hop karikába próbáltuk bejuttatni a golyókat. A mezőny nagy részének erejét meghaladta a feladat, így aztán hamarosan kialakult a végeredmény. Nem untatnám a kedves olvasót a különféle értékelésekkel, mert sajnos egyikből sem jöttünk ki jól.
Ami pedig a Halfogó verseny és a Halympia eredményeit illeti:
A média horgász verseny összesített eredménye:
Győztes a Halfaló (Varga György és Jakus Zoltán), második helyen a Vak Tyúk csapat végzett, a dobogó harmadik fokára, a Közel a büféhez csapat (Trokán Péter és Straub Dezső) léphetett fel.
Külön értékelték az eredményeket csak a halfogás alapján. Meggyőző törpeharcsa ritkítással első a Halfaló csapat (Varga György és Jakus Zoltán ) 35 darab törpével. Nagy hajrával felfért a dobogó második fokára a Big Angling (Kövér Ádám, Pásztor Róbert) 26 darab törpeharcsával. Remekül hajrázott a Vak Tyúk csapat (Puha Zsolt, Lelkes Roland) 23 darab törpeharcsával.
Az összetett verseny nyereményeit az Angling Nation biztosította: a győztesek profi horgászszékeket és tízezer forint értékű vásárlási utalványt nyertek. A második helyen végzett csapat elektromos kapásjelző szetteket. A harmadik helyezettek olyan szerelékes dobozokat vihettek haza, melyet a brit horgászlegenda, Danny Fairbrass írt alá. A halfogó verseny díjait az Energofishnek köszönhették, a győztesek remek feeder botokat kaptak, horgászládákkal és merítőkkel gazdagodott a második helyen végzett csapat. A harmadikok pedig értékes orsókat kaptak.
A verseny végén Lévai Ferenc bejelentette, hogy a „SZÚR a Horog” médiatalálkozó folytatódik, még az idén meglesz a második találkozó, melyen a halfogás mellett újabb próbákat kell teljesíteni a versenyzőknek. Örülünk az újabb lehetőségnek, hálásak vagyunk Lévai Ferenc házigazdának, Kövér Dávid versenyszervezőnek, és Straub Dezsőnek, a hagyomány megteremtéséért és azért a szívmelengető baráti hangulatért, amiben részünk volt.
Zákonyi Botond
A'SZÚR a horog!' képei a Sirály Galériában láthatók!