Nem hiszem hogy különösebben ismertetni kellene a halfogyasztás előnyeit az olvasó közösségnek és főleg nem ezen a fórumon. Akik itt ezt elolvassák, azok feltehetően nem csak karácsonykor vesznek (ha vesznek és nem inkább fognak) halat. Amit szeretnék bemutatni, az a halfogyaszás, mint a vendéglátás szerves része a távoli kanadai horgásztanyákon. Az mellett, hogy a horgászat és a vadászat megérdemelten kiemelkedő jövedelem a kanadai provinciáknak, ezen kivűl családi és barátok közötti kapcsolatépítést is szolgál - hiszen ilyenkor életre szóló emlékek kovácsolódhatnak.Ennek egyik fontos alkotó eleme a vadonban a vizparton horgászás közben a frissen sült zsákmány elkészítése a turavezető által. A vezetők többnyire az első nemzetbeli (magyarul indián) helybeli lakosok, akik kiválóan ismerik a terepet. A vendéghorgászok többnyire egy hétre érkeznek, de ez természetesen változhat is. A teljes ellátás és túravezetés csónakkal benne van a megvásárolt csomagban. A halsütés (shore lunch - vizparti ebéd) a frissen megfogott halakat felhasználva történik. Magát a sütés főzést igen egyszerűen nyilt lángon végzik, de az egyszerűség mellet hozzáértest is követel. Az előre kijelölt és arra alkalmas helyen - ami védett a széltől és könnyen ki lehet kászálódni a csónakból - kikötik a csónakot. Az előre összeállitott alapanyaghoz csak “halat kevernek”. A választás az lehet süllő, csuka vagy többségében tavi pisztráng. A frissen fogott halakat a vezető kifilézi és bepanírozza, majd az olajban a nyilt tüz felett megsüti egy serpenyőben. Ehhez jön még a megfőtt ízesített konzerv bab vagy kukorica, tartár szósz, zsömle, gyümölcs. Egy másik serpenyőben elkészül a sült krumpli, izlés szerint hagymával együtt kisütve. Ennek a receptnek a legfontosabb alapanyaga az maga a természet.
Ez mind szép és jó, de aki a magyar paprikás lisztben elkészített és beirdalt sült keszeget egyszer megkóstolta annak van mire visszaemlékeznie, mint nekem is, több ezer kilométeres távolságból, sok sok év után. Ettől függetlenül egy - egy jó shore lunch után tele hassal folytattam a nap második felében rám váró horgászatot, de volt némi összehasonlitási alapom és büszke lehettem a magyar gasztronómiára.
A shore lunch az arra is jó hogy az ember elbeszélgessen és jobban megismerje az indian (első nemzet beli) vezetőt. Ilyen alkalmak során feltárulhat a küzdelmes életük a rezervátumban, vagy a távoli elszigetelt vadonbeli településeken. Mindezek mellet - igen jellemzően - az ember meghallgatva az elmesélt történeteket, szinte már azt várja, hogy sasquatch mikor lép ki a bokrok közül. Hogy ki ő , arról talán egy következő irásomban fogok beszámolni.
Addig is... jó étvágyat.
Tóth Zoltán
A szerző fotói:
A szerző fotói:
